Vérre szükség van, és mindenki vérére, aki önként adja!

 

Elérkezett a nap, gyülekeztünk, érkeztek a Bajtársak. Érkezett egy vendég is, a Rendőrkapitány! Egyeztettünk.

Szívesen látnak minket, fekete nadrágban, fehér ingben, Bocskai sapkában, mellény nélkül.  Mi is tudjuk, Ők is tudják, vékony az a „jég”, amin lépkedünk a jog által megszabott lehetőségek mentén. Megegyeztünk. A húrt lehet feszíteni, de csak az adott határokig.

Állománygyűlés után, Gárdistához méltóan, gyalogosan indultunk el, hogy most Mi menjünk hozzájuk, egy önkéntes „Vérontásra”! Megérkeztünk több figyelő szempár kíséretében, de semmi említésre méltó nem történt. Tartottuk a megállapodást, és Ők sem tértek el tőle.

VéradásVéradásVéradás

Vért adtunk. Vérünket adtuk a Hazánknak, bajbajutott Honfitársainknak! Ez volt az a nap, amikor mindenkinek, mind a két félnek engednie kellet, meg kellett egyeznie, hiszen a cél szentesíti az eszközt. A cél pedig nemes! Vérre szükség van, és mindenki vérére, aki önként adja!

Büszkék vagyunk arra, hogy nem csak Komárom-Esztergom megyében, hanem az ország több pontján is ontották vérüket bajtársaink. Büszke vagyok arra, hogy Bajtársaimmal együtt „vérünket ontottuk” a bajbajutottak megsegítésére, és nagy létszámban képviselni tudtuk az Új Magyar Gárdát!

Szebb jövőt!

 

Nagy Dénes Gárdista