Wass Albertre emlékezett a Székely Szakasz

„S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...”
~Wass Albert~

A Kárpátok magas bércei mögött ma büszkén nyugodott le a nap. Egy maroknyi
ember ismét bizonyságot tett arról, hogy őseinek, hőseinknek munkássága, és emléke
szívükben örökké élni fog. Valamint követendő példát állítanak tetteikkel a felnövekedő
nemzedék számára.



Egy éve, a sepsiszentgyörgyi református vártemplom kértjében, a sírkövek fölött
magasodó domboldalon egy fenyőfa és egy emléktábla foglalta el helyét, melyeket Wass
Albert halálának 17. évfordulója alkalmából helyezett oda a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági
Mozgalom helyi szervezete.



Az idén, ismét összegyűltek páran a fa körül, Wass Albert életére és munkásságára
emlékezve, köztük az ÚMGM Székely Szakaszának képviselete is. A rövid megemlékezésen a
felszólalók és szavalók között, egy tündéri kislány angyal hangján mondta el az író egyik
versét. Ezzel bizonyítva azt, hogy a szülei jó példával jártak előtte, és megtanították őseinek,
hőseinknek tiszteletére.



Az esemény végéhez közeledve az író iránti tisztelet jelképei is a helyükre kerültek.
Bajtársaink is tiszteletüket téve az író óriás előtt, koszorút helyeztek el az emléktábla mellett.
A megemlékezés záró mozzanata, a magyar és a székely Himnusz eléneklése után, síri
csendben távozott el a maroknyi megemlékező a sepsiszentgyörgyi református vártemplom
temetőkertjéből.

Szabó Ágnes, Sepsiszentgyörgy