Sportos összekovácsolódás

Fiúk fel a fejjel az óra közel,
Kel a magyar éjben a hajnal.
Most kell az erős kar, a férfiú-mell,
Ezeréves acél-akarattal.
~Sík Sándor~

 

A sportnapoknak mindig van egy olyan, tradicionális töltete, miként azon felül, hogy ember tömegeket mozdít meg, egyfajta versenyszellem lengi körül őket. A bizonyítási vágy, hogy megmutassa mindenki azt, többre képes, mint a másik. Ez a töltet jellemzi általában az ÚMGM sportnapjait is. Ez látszik a gárdistákon, és az őket elkísérő családtagokon egyaránt. A családtagokon, akik azon felül hogy jelenlétükkel ösztönzik párjaikat, láthatatlanul,de érezhetőenóvják, féltik őket.

Így történt ez most is, április 16-án, valahol egy madárdalos erdő rejtekében. Az ország minden részéből érkező gárdisták akár egy nagy család, úgy üdvözölték egymást. Az ismerősök rögtön belefogtak a beszélgetésbe, akik pedig most találkoztak először, lekötötte az ismerkedés.Nem sokáig folyhatott a beszélgetés, mert a csapatot  két részre osztották. Más a követelménytámasztás a gárdista, és megint más a csendőr számára. Ezek figyelembe vételével alakították ki a nap programját a szervezők.

 

Az ismerkedést a zöldellő természettel egy nagy kör futás segítette, amiből aztán végül kettő lett. Lazításként egy kis „mozgástan”, majd ismét bekeményítették a napot. Mindenkinek számot kellett adnia fizikai állapotáról, amit távolugrásban, fekvőtámaszban és felülésben való megmérettetés jelentett.   A sportnapra kilátogató Mészáros István elégedetten konstatálta, milyen fegyelmezett, és minden erejét latba vető csapat jött össze ezen a kellemes, napsütéses napon. De az örömben ott lapult az üröm, mikor azt látta, hogy a mai fiatalság fizikai állapotán, bizony jócskán van mit javítani. 


Miközben a férjek és férjjelöltek a tűző napon verejtékeztek, a lányok és az asszonyok sem tétlenkedtek. Szendvicsek garmadával és hűvös üdítővel várták ebédre a versengés hevében kiéhezett párjaikat, és a csapat minden tagját. 


Az ebédet természetesen asztali áldás vezette be és zárta, mint mindig. A röpke pihenő után agytorna következett. 


A fizikálisan, valamint mentálisan egyaránt megtornásztatott csapat késő délután vett búcsút egymástól és az otthont adó erdőtől. Utóbbinak megköszönve az üde környezetet és a friss levegőt, alaposan átvizsgálták azt, hogy még a legkisebb kárt sem okozva számára, várja őket vissza a következő sportnapra.


Ezen sportnap ismételten elérte célját: a csapatépítést. Ezen kívül, pedig, térképet rajzolt az ÚMGM fizikai állapotáról, illetve arról, hogy hol vannak még teendők a gárdisták fizikai állapotának javítása terén.


 

ÚMGM sajtó