Meghívó minden magyarnak...

Adjon az Isten!

Ünneplünk! Ünnepel az Új Magyar Gárda is!

Ünnepel az Új Magyar Gárda és minden tisztességes magyar ember, aki szereti hazáját.

Évforduló. Rossz emlékeket idéző szó, mely előhozza a kommunista rendszer ezerszer elátkozott idejét.

Abban az időben e szó hallatán mindenkit kivert a hideg verejték. Megjelent előttünk a Felvonulási tér, a vonuló tankok, az alakzatban vonuló katonák és „önkéntes” felvonulók. A Lenin szobor, a dísztribűn, hol éljenzésre és tapsra adták meg a jelet az elvtársak.

Szerencsére azok az idők elmúltak, de az ünnep szó jelentése nem sokat változott.

Átestünk a ló másik oldalára, jó magyar szokás szerint.

Most nem a Kádárista rendszer határozza meg ünneplésünk tárgyát, hanem az Orbánista.

Az idegen érdekeket, hatalmat kiszolgáló, népnyúzó kormány határozza meg, mit ünnepelhetünk. Az eltérés „mindösszesen” annyi, az ellenállás erősödött meg az elnyomó hatalommal szemben. Egyre többen döbbennek rá arra a tényre, ez így tovább nem mehet.

Négy év! Négy küzdelmes és harcos év. Ennyi idő telt el azóta, hogy a Magyar Gárda első avatása megtörtént.

Tíz elszánt és kemény magyar ember elhatározta, nem engedi hazánkat elrabolni, kisemmizni, hagyományainkat eltörölni.

Micsoda nevek! Vona Gábor, Usztics Mátyás, Dr. Szilárd István, Szegedi Csanád, Pörzse Sándor, Murányi Levente, Staudt Gábor, Szabó Gábor, Schön Péter, Bencsik András

Sajnos az alapítótagok közül van, aki már nem lehet sorainkban és van, aki önszántából lépett ki sorainkból.

Ki gondolta volna akkor: egy olyan lavinát indítanak el kis hazánkban, melyet megállítani nem lehet. Akadályozni, gátolni, gáncsolni igen, de megállítani, soha!

Emlékezetes nap a 2007. augusztus 25.-e szombat.

Magyarország legpatinásabb és a történelem folyamán kiemelkedő jelentőségű helyén történt a Magyar Gárda első avatása 56 bátor és mindent felvállaló bajtárs részvételével.

Az elsők

Budai Vár.

De sok mindent láttak az ódon falak a történelem során!

A hamisítatlan történelemkönyvek oldalainak ezreiben írták le a magyarság kálváriáját, szenvedését, melyeknek e falak a tanúi.

Az első avatás helyszíne tehát nem véletlen, mint ahogy az esküttevők létszáma sem. Alapítóink tudták hol kell a Magyar Gárda első eskütételét megtartani, hiszen a történelem nem hazudtolja meg magát.

Az első ünnepélyes avatást továbbiak követték, egyre több magyar ember érezte belépésének jelentőségét. Két év leforgása alatt a Magyar Gárda létszáma elérte a kétezer főt országszerte.

Nem volt olyan pontja hazánknak, ahol ne élt volna gárdista. Mindenki önként vállalta belépését, saját anyagi forrásának felhasználásával.

Elérte ezt a kiemelkedő létszámot annak ellenére, hogy az éppen hatalmon lévők folyamatosan, minden lehetséges és lehetetlen eszközzel próbálták megakadályozni.

A Magyar Gárda tagjai ezen idő alatt mindenhol ott voltak, ahol a magyar embereknek segítségre volt szüksége. Zsákokat pakoltak a gátakon árvíz idején, megemlékeztek nagyjainkról, megkoszorúzták hőseink emlékműveit, életben tartották a magyarságtudatot, vérüket adták a véradásokon, anyagi és erkölcsi segítséget adtak a rászorulóknak.

Kimentettek családokat a bűnözők karmaiból, tüntetésekkel hívták fel a figyelmet a Magyarországon tapasztalható bűnözési hullámra.

És talán ezt nem kellett volna. /Ezt természetesen szarkasztikus megfogalmazás, hiszen éppen ezekkel a figyelemfelkeltő tiltakozásokkal sikerült napfényre hozni hazánk helyzetét/.

Ezen megmozdulások és a tiltakozások hatására a „pártatlan és minden politikától mentes” bíróság feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet, majd sor került a Mozgalom betiltására is.

Indoklásként többek közt szerepelt az is, hogy a „többi pártnak nem tetszik tevékenysége”, valamint a Magyar Gárda ruházatának félelemkeltő volta is. /Itt tudnunk kell, hogy a mellény, mely a formaruha fő darabját képezi, Magyarország egyik jellegzetes darabja, a vidéki emberek ünnepi viselete/.

A feloszlatásra és betiltásra válaszul megalakult az Új Magyar Gárda, mintegy bizonyítékául annak, hogy a magyar emberek összetartását eltaposni nem lehet.

Az Új Magyar Gárda átvette a Magyar Gárda szerepét és végezte munkáját.

A hatalomnak ez sem tetszett, feljelentések sorozatával igyekeztek megbénítani tevékenységét. Válaszul megalakult a Magyar Nemzeti Gárda, egy teljesen más formátumban.

Ennek egy fontos lépése az eredeti formaruha lecserélése az ún. terepgyakorlós változatra.

Ez sem nyerte el a hatalom kiszolgálóinak tetszését, folyamatos volt a támadás.

A sors iróniája, hogy ekkor már a feljelentéseket a bíróság sorra elutasította és szüntette meg a gárdisták elleni eljárásokat.

Belső problémák miatt, illetve egy bírósági döntés eredményeként az Új Magyar Gárda ismét életrekelt és országos szinten rohamosan fejlődni kezdett. Folyamatos a gárdisták történelmi, árvízvédelmi, polgárvédelmi, tűzvédelmi, önvédelmi, honvédelmi, fizikai, magyar nyelvismereti képzése. Tagjaink között vannak fiatalok, idősebbek, korhatár nélkül. Kiveszi munkánkból részét orvos, szakács, taxis, számítógép programozó, raktáros, megkülönböztetés nélkül.

És most kérdezi a kedves Olvasó, minderre a visszatekintésre miért van szükség?

Egy olyan nap közeledik, mely a Gergely naptár szerint kiemelkedő jelentőségű.

Négy éve indult be egy folyamat, mely alapján kijelenthetjük: nem hagyjuk magunkat, nem hagyjuk értékeinket, elődeink által felépített hazánkat lerombolni, a liberális eszmék altalajává tenni. Nem hagyjuk gyermekeinket egy beteges, tudatrombolás tárgyává tenni, nem engedjük hazánkat az idegen érdekek martalékává tenni!

Ébresztő magyarok!

Ünnepünk nem csak a Magyar Gárdáról szól, hanem első sorban hazánkról!

Aki eddig nem menekült „külföldre”, idegen tájakra, ott a helye Budapesten, a Magyar Gárda első avatásának és ünnepélyes eskütételének városában.

Mindenkit várunk korra, nemre, vallási felekezetre való tekintet nélkül!

Szeretettel várunk mindenkit, aki valamikor is kapcsolatba került velünk, egyetért hitvallásunkkal és várjuk azokat a hazájukat féltő embereket akik bátran kiállnak mellettünk.

Tudjuk, hogy a mindenre képes hazaárulók megosztották sorainkat kihasználva az emberi gyarlóságot, elidegenítve egymástól bajtársakat.

Tegye félre végre mindenki egyéni sértődöttségét, zárjuk sorainkat, fogadjuk el a tényt, miszerint a széthúzás csak az ellenség érdekeit védi. Ne személyek alapján határozzunk, hanem tartsuk szem előtt hazánk érdekeit.

Aki erre nem hajlandó és nem képes felfogni a nap jelentőségét, azt nem tekintjük bajtársnak.

A széthúzás, a hatalom iránti vágy nem talál nálunk táptalajra, de aki hajlandó együttműködésre a négy évvel ezelőtt megálmodott és létrehozott egység érdekében, szeretettel várjuk megemlékezésünkre.

Szebb jövőt!

Kalocsay Gusztáv

gárdista