Hol a nyugdíj?

Egy roppant érdekes cikkbe botlottam bele ma. Ebben azt írják, hogy kimennek bátor rendőreink félpályásan útlezárni. Elmosolyodtam, mert bevillantak a rendvédelmi tüntetés képei, ahol Gárdisták, Véderősök, Jobbikosok vonultak velük, követelvén az Ő nyugdíjukat is. Emlékszem a rendőrre, aki odajött a tüntetésen és megköszönte, hogy elmentünk. Aztán keserédessé vált a mosoly, mert bevillantak a buzifelvonulás képei is. Könnygáz, tüntetők lökdösése, folyamatos igazoltatások, fogvatartás. Kicsit mintha egy skizofrén országban élnénk. Egyik nap még „Orbán takarodj” „Pintér takarodj” meg a szokásos „Hol a nyugdíj”, mindez jól megkomponáltan, bohócruhában. Rá pár napra, meg fokozott ellenőrzés, ruházat átvizsgálás. Most meg lezárjuk az utakat. Emlékszem, amikor mi kimentünk útlezárásra. Töménytelen engedély, egyeztetések, ruházat megszabása, és a szokásos elmaradhatatlan cinikus megjegyzések. Tudom én, tisztelt rendőr urak, a parancs az parancs, de ne feledjék, ez már Nürnbergben sem jött be. Meg kellene már érteni, a magyar az első, nem a politika, nem a külföldi érdekek. Amíg ezt nem értik meg, amíg nem tudnak ember módjára viselkedni, addig ne is várják, hogy a nép maguk mellé áll. Mi már nem megyünk többé rendvédelmi tüntetésre. Valahogy nem megy. Még érzem a számban a könnygázt, érzem a vállamon az ütést, tisztelt rendőr urak…és, hogy „Hol a nyugdíj?” higgyék el, megvan az, csak tudják ez olyan, mint a népmesében a királylány meg a fele királyság. Ki kell érdemelni. Nem hisztizni, aztán meg jó kutya módjára csaholni a gazdáknak. Tudják…jó tett helyébe jót várj…és most azt kívánom-e Önöknek, hogy még 65 évesen is forgalmat irányítsanak, vagy esetleg valamelyik hozzátartozójukat molesztálják a cigányok…? Nem, tisztelt rendőr urak, az nem a mi fajtánk. Mi nem mondjuk egyik nap ezt és cselekszünk másképpen a másikon. Ha mást nem is, de ezt megtanulhatták volna.

Egy Gárdista