DICSŐSÉG A DON-KANYAR HŐSEINEK, Pákozdon és Székelyföldön!

 

Ahogy az lenni szokott ilyenkor január közepén, Pákozdon, az évszakhoz megfelelően fázósan összehúzódva, de a szívekben annál melegebb tisztelettel érkeztek a megemlékezők a Doni Hősök Kápolnájához, leróni tiszteletüket a 73 évvel ezelőtti tragédia áldozatai előtt. Mert tragédia volt ami 1943 január 12-én kezdődött az urivi hídfőnél, több mint százezer magyar katona tragédiája.

 

A hősök előtti főhajtásra, eljöttek az Új Magyar Gárda Mozgalom bajtársai szerte az országból, érkeztek a Jobbik soraiból még a somogyi Kadarkútról is, kilátogattak helyi és környékbeli civil emlékezők, és természetesen itt voltak a szervezők, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistái is.

 

- A nemzetért haltak meg nagyapáink, dédapáink! - kezdte megemlékezését, megnyitva ezzel a tisztelettel adózók hosszú sorát, Mészáros István az ÚMGM országos főkapitánya. - Küzdöttek bátran, és nem futottak el gyáván, mint ahogyan egynémelyik szövetségesünk megtette annak idején.

Minden esztendőben eljövünk ide, és lerójuk hálánkat azért, amit tettek. Mert igenis, köszönet jár érte, még ha oly sok embernek ez nem is tetszik!Mert amikor más népek, nemzetek, áldozatairól törvényi szinten kell hogy megemlékezzünk, addig magyar hőseink cselekedeteit szeretnék a feledés homályába taszítani. Ezt mi nem engedhetjük, és nem is fogjuk engedni soha! Minden évben itt leszünk, és fejet hajtunk hős katonáink dicsősége előtt!

 

Murányi Leventét, az '56-os Pesti Srácok Intézet igazgatóját, akit a kommunista csőcselék 1956-ban halálra ítélt, minden évben az emlékezők között találjuk. Most is eljött.

- Olyan keményen álltak helyt a magyar katonák, hogy az, hogy összeomlott a 2. magyar hadsereg és nem tudott megfelelően helytállni, egyszerűen hazugság! Lejáratása a magyar honvédségnek, ami sajnos nem állt annak idején távol a kommunista uszítástól.

Hogy ez mennyire nem így volt, pontos számokkal is bebizonyította Murányi Levente, majd így folytatta:

- A magyar honvéd, mint a történelem során annyiszor, most is megmutatta, hogy nem fél a haláltól, nem fél a munkától, a harctól. Ezért többszörösen indokolt, hogy megemlékezzünk a Donnál elesett magyar katonákról, és az ő csodálatos hősiességükről!

 

Ezután a HVIM aktivistája, Szilágyi Benjamin, Cs.Szabó István: Szent István levele című versét mondta el, majd a mozgalom országos alelnöke, Kónyi Kiss Botond váltotta őt a mikrofonnál.

- Itt az ideje annak hogy elfelejtsük végre, Rákosi és Kádár aljas, alávaló hazugságait!

Hallgattuk már eleget, az úgynevezett Horthy fasizmus bűneit, meg azt, hogy miként futottak úgymond fejvesztve, menekülve, magyar vitézeink, a szovjet áttörés után. Hát emeljük fel végre a fejünket a megaláztatásból! Lépjünk ki végre a kommunista hazugságok mocskából, és legyünk már büszkék magyarságunkra! - figyelmeztetett a mai történésekre a HVIM alelnöke.

 

Tián József nyugállományú honvéd ezredes, a Jobbik honvédelmi kabinetjének vezetője, ahogy eddig minden évben, mint katona a katonához szólt, és idézte meg 73 évvel ezelőtt hősi halált halt bajtársait. Hozzájuk intézett levele, a mai történések meglehetősen borús jövőt jósló üzenetét tartalmazta. A jelenlegi kormány értelmetlen herdálása, az Európára nehezedő migráns nyomás, a hazai liberálisok ebbéli állásfoglalása, a feszültség fenntartása a világban, semmit sem könnyített kiszolgáltatottságunkon.

- Tisztelt katona barátom! Vidd tovább üzenetünket társaidnak! Mi kitartunk, és teszünk a szebb jövőért! Ígérem ezt, gyermekeink, unokáink nevében is! - fejezte be üzenetét a legközelebbi találkozásig, Tián József ezredes.

 

Szávai István emlékező szavai előtt, a vármegyés Szabó László olvasta fel Makara László harckocsizó Trianon című versét, majd a Jobbik alelnöke lépett a mikrofonhoz.

- A doni hősök a harcmezőn mondtak nemet a kommunizmusra! - kezdte beszédét Szávay István, majd később így folytatta:

- Ma már emlékezhetünk, fejet hajthatunk és tiszteleghetünk a doni katasztrófa tragikus hőse, a jeltelen sírban nyugvó magyar honvéd előtt. Viszont soha többé, egyetlen ilyen temetőt nem akarunk sem az országban, sem a Kárpát-medencében, és sehol a nagyvilágban!

Főleg olyat nem, ahol idegen érdekekért meghalt magyarok nyugszanak. Olyat, amiből már túl sok van sajnos a Délvidéken, és egyre több Kárpátalján!

 

Ezután a Jobbik alelnöke és az ÚMGM országos főkapitánya közösen koszorúztak a kápolna előtti márványlap előtt, majd a jelenlevők helyezték el a megemlékezés virágait.

Ahogy a megemlékezés elején a magyar, a végén a székely Himnusz hangzott el, a résztvevők tolmácsolásában, majd amilyen csendben gyülekeztek, olyan tisztelettel távoztak a megemlékezők, a doni hősök kegyeleti helyéről, Pákozdon. (TLT)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megemlékezett a doni áldozatokról a Székely Szakasz is.

Bellő-tető,   Székelyföld

 

 

„Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!

 Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, értetek pereg.

 Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,

 Aludjatok csak néma szent hadak, pihenni édes pihenni jó,

 S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.”

(dr. Zempléni Miklós a 2.hadsereg egykori orvosa: A boldog szunnyadókhoz c. versének

részlete)

 

 

 2016. január 16. reggelén, Kézdivásárhely főterén egy kisebb hadsereg gyűlt össze. Az emlékezők hadserege. Szívük gyászba öltözve, útra készen, az idén is elindultak Katrosa felé.

Öreg házak közt, ifjak és vének, dacosan, keményen léptek. Dobogott a föld lépéseik alatt, visszhangoztak a kőfalak. Minden lépést a Don-kanyarban, 1943. januárjában elesett magyar hadsereg katonáinak emlékére tettek meg a gyalogtúrán résztvevő személyek, az Ú.M.G Székely Szakaszának és a HVIM tagjainak a kíséretében.

A Katrosa felett emelkedő Bellő-tetőn sor került az ünnepélyes megemlékezésre, melyet a Kézdiszéki Történelmi Vitézi Rend szervezett. A megemlékezés végéhez közeledve, mindenki tiszteletét tette a hősöknek. Bajtársaink is elhelyezték a kegyelet koszorúját a Bellő-tetőn álló kettős kereszt tövében.


Fájó szívvel, lehajtott fejjel, de hőseikre büszkén emlékezve fogadták meg a jelenlevők Antóni Sándor szavait: "Légy örökké gyászunk árvák Don-kanyarja."

 

Szabó Ágnes, Sepsiszentgyörgy

 

További képek a pákozdi megemlékezésről, itt: 

Figyelem! Az itt, illetve a link által megjelölt oldalon található képek, az ÚMGM és a HVIM tulajdonát képezik! Azok letöltése, vagy más oldalakon való felhasználása, csak a képeken szereplők, illtve a két szervezet engedélyével lehetségesek!