Csendőrnap Sarkadon

 

Hol a tavaszias szél által lengetett kakastollakon, hol pedig a csodálkozó barna gyerekszemeken csillant meg a kora délutáni nap sugara, a sarkadi temető előtti téren. A helyi „kisebbség”(?) nem mostanában látott ilyen sereget a településen, zászlókat lobogtatva, fegyelmezett glédába felsorakozva.

Csendőrnapra gyülekeztek az Új Magyar Gárda Mozgalom gárdistái és csendőrsége, Sarkadon.  Képíró Sándor magyar csendőr százados szülővárosában, végső nyughelyén, a sarkadi temetőben. A ravatalozónál felsorakozott a Békés megyei Képíró Sándor Csendőr szakasz, akikhez csatlakoztak szintén Békésből a Gróf Tisza István század gárdistái, de jöttek bajtársak Somogyból, Fejérből, Baranyából és Hajdú-Biharból egyaránt. A Nemzeti Őrsereg részéről  tiszteletét tette Ágoston Tibor, önkormányzati képviselő is. A bajtársiasság jegyében tisztelegve ezzel, a csendőr hagyományoknak.

A megemlékezés egy kis csúszással kezdődött, mivel a Jobbik Magyarországért Mozgalom helyi szervezete is meghívást kapott, de valószínűleg fontosabb, és minden embert felőrlő elfoglaltságban volt részük, és nem tartották fontosnak a Csendőrnapot olyannyira, hogy vissza sem jelezték távol maradásukat. Lelkük rajta!

A Himnusz együttes eléneklésével  vette kezdetét a Csendőrnap, amelynek történeti áttekintését, illetve napjainkban való jelentőségét, Mészáros István az ÚMGM országos főkapitánya ismertette. Elmondta, hogy február 14-ét, 1932. december 30-án a Kormányzó Csendőrnappá nyilvánította. 1933.-tól kezdve a csendőrök állomáshelyeiken istentiszteleteken vettek részt, majd közös díszebéd következett. Itt megemlékeztek a csendőrség múltjáról, a közbiztonsági szolgálatban, valamint az ország határainak védelmében elesett bajtársakról. Így történt ez most is, mert a megemlékezés elején rövid, néma csenddel adóztak a megjelentek, közelmúltban elhunyt bajtársaik emlékének.

Mészáros István kitért arra, hogy a Csendőrség napjainkban is nagy jelentőséggel bír, mivel a közbiztonság beígért megszilárdítása csak mesebeszéd a kormányzat részéről, és első sorban a vidéki települések érzik igazán hiányát a csendőrök határozott fellépésének. Ezek után a főkapitány kitért Képíró Sándor munkásságára, ismertetve röviden a csendőr százados életútját.

A megemlékezés végén  az ÚMGM Békés megyei századának dalárdavezetője, Hégely László, érces, katonás hangján elénekelte a Csendőr indulót, bajtársai kíséretében, majd az ÚMGM és a Csendőr szakasz koszorút helyezett el Képíró Sándor nyughelyénél. A Szózat és a Székely Himnusz eléneklése után gárdisták, csendőrök csendben, méltóságteljesen, a tőlük megszokott fegyelemmel hagyták el a sarkadi temetőt

Érdekes kontrasztnak lehettünk tanúi a megemlékezés alatt. Míg a temetőben a helyi cigányság egyik képviselője, összekulcsolt kézzel, a Himnuszt mormogva, fegyelmezetten figyelte az eseményeket, addig egy másik, fuxokkal telepakolt, csillogó Audiját kihízott „fajtársa”, a csendben beszélgető, és lassan útnak induló gárdistákat filmezte veszettül, asszonya segítségével. Reméljük, hamarosan láthatjuk majd az általuk készített dokumentum filmet, valamelyik sikermoziban! Talán készül az új, Oscar jelölt film?

A rendezvényt a helyi rendőrség, távolról biztosította, így az, csendben, méltóságteljesen lezajlott. A távozó gárdistákat pedig már nem csodálkozó, hanem mosolygós, barna gyerekszemek kísérték útjukra, a temető előtti játszótérről!

 

ÚMGM sajtó

További képek a sarkadi megemlékezésről, itt: 

 

Figyelem! Az itt, illetve a link által megjelölt oldalon található képek, az ÚMGM tulajdonát képezik! Azok letöltése, vagy más oldalakon való felhasználása, csak a képeken szereplők, illtve a szervezet engedélyével lehetségesek!