Gondolatok

Adjon az Isten!

2007. október 21-én lettem avatott Gárdista. Az elmúlt 3 és fél év alatt, nagyon sok minden történt a Gárda életében. Voltak örömteli, felemelő percek, voltak olyan események, amik csalódást okoztak és volt olyan, mikor úgy éreztem, hogy szélmalomharcot vívunk. Bevallom, olyan is volt, mikor úgy éreztem, hogy feladom.<!--break--> De a Jó Isten mindig adott egy újabb feladatot, eseményt, ami átlökött a holtponton, és újult erővel tudtam tenni a dolgomat. Tudom, hogy sok bajtársam is átélte, átérezte már ezeket, a hullámhegyeket és völgyeket. Az alábbi cikket olvasva meg vagyok győződve arról, hogy jó úton járunk, még ha egy kicsit hosszabb is az az út, mint gondoltuk volna. Naivan, azt hittem, hittük, hogy 2-3 év alatt megváltjuk a világot, segítünk elindítani hazánkat a felemelkedés, és a tényleges szabadság útján. Már most látom, hogy ehhez jóval több idő és energia kell! Ezért nem adom fel, nem hagyom veszni az eddig befektetett munkát, energiát! Amikor munka után fáradtan, indultunk Gyöngyöspatára, Hajdúhadházra, amikor este kell megszervezni a megye feladatait, mindig ránézek a két kislányom fényképére és tudom, hogy miért csinálom.

Amikor az idős nénik könnyes szemmel köszönik meg az ottlétünket, segítségünket, tudom, miért csinálom!

Amikor a bajtársaimmal egymást markolva, fogva, próbáltunk levegőt venni a könnygáz felhőben, a Mária utcában és az Erzsébet téren, tudom miért csinálom!

Amikor olvasom az alábbi cikket, tudom, miért csinálom!

A hazámért, a bajtársaimért, a gyermekeimért, a magyar emberekért! Be kell vallanom, hogy sokszor éreztem fáradságot, érdektelenséget az állomány részéről, ami olykor bosszantott is. Azután rájöttem, hogy talán én várok el túl sokat, hiszen mindenki a napi létfenntartásért küzd, mellette meg részt vesz a Gárda életében.

Bajtársak!

Ez nem egy leszidó, hanem lelkesítő levél akart lenni! Nekem elég az, ha mindenki a saját lehetőségéhez mérten, TISZTA lelkiismerettel vesz részt a munkában. Ehhez Kívánok minden bajtársamnak sok erőt, hitet, bátorságot, kitartást!

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=40118

És még egy!

Kiss Robi írása a Facebook-on! Minden szava IGAZ!

"Adjon az Isten!

Ismét eltelt egy hét...egy hét amikor egy maroknyi ember távol volt az otthonától, a szeretteitől, de mégis a családjával volt. Azzal a családdal, akit testvérként köszönt, akinek bátran hátat fordít mert bízik benne. Bennük még igen. Kedden reggel kezdődött a járőrözés, majd mindennap 14-16 óra szolgálat, vállalva a vegzálást, az estleges támadás lehetőségét. De nem volt kérdés, nem volt hezitálás, csak a szolgálat. Csütörtökre tisztult a kép, és keserédesen tapasztaltam, hogy ma, csak egy maroknyi ember a nemzet. Egy kicsi bajszos ember mondotta volt egyszer: " Ha egy egész nemzet gyávává vált, és csak ezer ember maradt, akik valami nagyot akarnak, és akiknek erejük van az állam átalakítására, akkor ez az ezer ember a nemzet." Lehet most felháborodni, csúnya degradáló kommenteket írni, nem érdekel. A tények azok tények. Nézzétek meg a gyöngyöspatai fotókat és vessétek össze a hajdúhadházi képekkel. Ugyanazok az arcok, ugyanazok az emberek...és akkor most lehet gondolkodni emberek. Tudom én, hogy munka van, család van. De maradjunk a tények talaján. Jobbik: 900 ezer szavazó. Új Magyar Gárda: Több ezer szimpatizáns. Véderő: Több ezer szimpatizáns. Polgárőrség: Rengeteg tag és szimpatizáns. És mennyien voltunk? Mennyien ígérték, hogy ha baj van, ott leszünk? Mennyien néztek farkasszemet Debrecenben a bíróság épülete előtt a rendőrökkel, miközben a hazafiak tárgyalása zajlott? Mennyien jöttek el a "Szövetségből"? Minden igazoltatásnál, ruházat átvizsgálásnál, felolvasták azt a szégyenteljes szöveget, amit Pintér kiadott. De mindig ugyanaz volt a válasz: "Nemzetemet Szolgálom" és akkor ott, megértették a rendőrök is, mi az, hogy hazaszeretet. Amikor látod a rendőrt, hogy elsírja magát ezután a kijelentés után. Amikor a rendőr megy oda kezet fogni veled, és az igazoltatás után bocsánatot kér. Na, ez az igazi erkölcsi és morális győzelem. Aki nem volt ott nem tudhatja, nem értheti. De aki ott volt, aki több száz kilométert megtett, hogy ott lehessen, az az én igazi testvérem. Aki nem felejtette el esküjét: „hazámhoz, nemzetemhez, a magyar néphez mindörökké hű leszek” De az elmúlt hónapok eseményeiből legalább világossá vált valami…letisztult a kép, megmaradt a mag, és ha csak egy maroknyi ember maradt, akik valami nagyot akarnak…akkor ma ez a maroknyi ember a nemzet. Vasárnap este, ellátmányt vittünk a rendvédelmi dolgozóknak a Kossuth térre Budapestre. Megállítottak mindenünket átnézték, de odajöttek a tűzoltók és beálltak a sorba. Beálltak aközé a maroknyi ember közé, akik nem kívánatosak ma ebben az országban, beálltak és követelték a rendőröktől, hogy őket is igazoltassák, motozzák meg. Egy rendőr osztag azonnal visszaszállt a csapatszállítóba és nem akart részt venni az igazoltatásban. Több rendőr azt mondta, hogy legszívesebben ő is ott állna a demonstrálók között. Aztán szétnéztem…és ismét ugyanazok arcok voltak ott…egy maroknyi ember, aki tenni akar…mert ma ez a maroknyi ember a nemzet."

Kiss Róbert Gárdista


Hát akkor:
Adjon az Isten!

Szebb jövőt!

Brinza Béla Heves megyei kapitány