Bajtársak

 

 

Adjon az Isten, Bajtársaim!

 

 

 

Bajtársaim! 

 

Olyan jó ízlelgetni ezt a szót! A szót, amely összetartozásunkat jelzi, a szót, amely az utóbbi hónapokban meglehetősen csípi egyes körök, társaságok, valamint a hatalom szemét. Pedig, ha a józan ész nem is vezetné rá ezeket a tudatlan embereket eme szó jelentésére, az értelmező szótár világosan leírja: bajtársak – társak a bajban. Mi pedig mindig ott voltunk, vagyunk és leszünk, ahol baj van, ahol szükség van ránk!

 

Bajtársaim! 

 

Miközben ez az év úgy telt el, hogy a törvény előtt kellett bizonyítanom-e szó jelentését, az Új Magyar Gárda Mozgalom szerepét és tevékenységének lényegét, lelkes csapatunk megállíthatatlanul végezte a munkáját. Miközben árgus szemek figyelik minden nap mozdulatainkat, lesik hol tudnak gáncsot vetni, hátba támadni, gátat vetni munkánknak, rendíthetetlenül megyünk tovább. Nem tudják őhatalmasságai, hogy az ármánykodásuk ránk ösztönzően hat. Szánalmas, alaptalan rágalomhadjáratuk, félremagyarázásaik, ösztönzőleg hatnak ránk! Mert a magyar ember, az igaz magyar, már csak ilyen. A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy ha kellett, társak voltunk a bajban! Bajtársak!

2015-ben sem tűrtük el, hogy magyar honfitársaink naponta essenek martalóc, hiénahordák áldozataivá. Nem engedtük, és nem is engedjük, hogy idegen, magukat menekültnek kikiáltó, de valójában arrogáns, beilleszkedésre képtelen, és a magyar rendőrséggel is támadólag fellépő idegen hordák szállják meg az országot. Ott voltunk a határainkon, és készek leszünk bármikor megvédeni Magyarországot, minden, a nemzeti identitásnak fittyet hányó hordák elől!

Ott voltunk mindenhol, ahol segélykiáltást hozott a szél. Vérünket adtuk mindazokért, akiknek ezzel életüket mentettük, vagy egészségüket hoztuk vissza.   A hatalom által mélyszegénységbe jutott családok is hozzánk fordultak segítségért, és hála mindazoknak akik mellettünk állnak, ez a segítség soha nem maradt el!

Csonka hazában, és azon túl, legyen az csak egyszerűen egy aprócska műanyag kupak, vagy súlyos farönk, mindenhol megtaláltuk azt a helyet, ahol segíthettünk olyanokon, ahol ezek a tárgyak, vagy ehhez hasonlók, az életet jelentették!

Miközben arról kellett számot adnom, miért vagyok büszke arra, hogy az ereimben a Gárda vére csörgedez, csendben, de annál lelkesebben ápoltuk hagyományainkat, a magyarság történelmét. Megmutattuk, hogy elődeink nem azért áldozták életüket a hazáért, hogy tetteik, nevük, a feledésbe merüljön az idők folyamán. Pedig de sokan szeretnék ezt!

Családi napjainkkal bizonyítottuk, a mi közösségünk valóban csapatszellemet épít. A szellemi műveltség ápolása, a mozgás szeretete, és a természet védelme jellemezte ezeket az összejöveteleket, és egységes baráti közösséggé kovácsolt mindnyájunkat.

Rasszistának, félelemkeltőnek titulálnak bennünket, de az emberek markáns kézszorítása, a szemekben megcsillanó könny, és a felszabadult mosoly, ennek mindig az ellenkezőjét bizonyította.

 

Bajtársaim!

 

Miközben számmal ízlelgetem ezt a szót, és farkasszemet nézek bíráimmal, egyre jobban megsejlik bennem a felismerés: - nem az emberek számára vagyunk félelemkeltőek, hanem a Hatalom, és annak csatlósai, talpnyalói számára! Akkor pedig, mégis csak van foganatja annak, amit teszünk. Csonkahonban és azon túl egyaránt!

 

Bajtársaim! Ízlelgessétek ti is ezt a szót, mert egy olyan közösség tagjai vagytok, akiket naponta megvetnek, de meg is könnyeznek! Akiket naponta aláznak és magasztalnak.

 

Akiket itt kihúzott gumibottal, ott tárt karokkal várnak. Olyan közösség tagjai vagytok, amely  a magyar történelem könyvének lapjaiba örökre bevésetett, elődeitek önzetlen, hősies tetteinek hála.

Ha számot kell adni, számot adunk tetteinkről, de csak Isten előtt!

Addig pedig tettük, és tegyük tovább a dolgunkat, járjuk azt az utat, amit elődeink kitapostak számunkra, amit őseink bizonyítottak nekünk a magyar történelem során, a magyarság fennmaradása érdekében!

 

Bajtársaim!

 

Köszönöm eddigi munkátokat! Köszönöm mindazt az önzetlen, megfeszített munkát, amit a közösségért, valamint a hazáért tettetek! Kérlek benneteket, mikor szentestén meggyújtjátok a gyertyát, hajtsatok fejet azon Bajtársaitok előtt, csendes méltósággal, akik már nem lehetnek köztünk, de mindig társak voltak a bajban!

 

Végezetül, egyetlen kérésem van csupán, a jövőt illetően: Legyünk továbbra is BAJTÁRSAK!

 

ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT, EGÉSZSÉGBEN GAZDAG, BOLDOGABB ÚJ ÉVET, ÉS SZEBB JÖVŐT!

 

 

Mészáros István

 osrszágos főkapitány