Ártatlanságra ítélve

 

Ártatlanságra ítélve

 

(egy bírósági tárgyalás margójára)

 

„Őszintén megmondom, hogy megdöbbentem... hogy valóban ügyvéd úr megfogalmazta, hogy valamilyen internetes oldalakon, kiírások, fényképek alapján manapság el lehet ítélni, és az, hogy a betiltott szervezettel azonosítják az ÚMGM tevékenységét. Nem tudom, hogy milyen bizonyítékok alapján sikerült ezt a megállapítást nyernem, de az elmúlt három esztendőben aki nyilván valóan figyelemmel követte a csapatunknak, a bajtársi közösségnek az életét, az nagy valószínűséggel meg fog döbbenni az ítélet alapján. Hiszen olyan tettet, olyan cselekedetet nem hajtottunk végre, amiért annak idején betiltották a Magyar Gárda Mozgalmat. Mert biztos vagyok benne, hogy ilyet nem talált senki, sehol! Hiszen ha valaki végignézte az elmúlt egy-két-három év történéseit, és megnézi azt valójában mi az amit tettünk, vagy cselekedtünk, hát bizony akkor elborzad, hogy ilyen ítéletet fog hallani! Mert én ártatlan vagyok ez ügyben, ezt nem követtem el amiket az ügyésznő elmondott. Mert a mi csapatunk számára mindig is a szeretet és a segítőkészség az, ami vezetett bennünket. Soha nem gyűlölködtünk, senkivel szemben soha nem ártottunk. Csak a jó szándék vezetett bennünket. Tehát, továbbra is fenntartom, hogy ebben az esetben én ártatlan vagyok az ellenem felhozott vádakkal szemben!”

Őszinte szavak ezek, kérem! Őszinte szavak egy őszinte ember szájából, egy hazug rendszer igazság(?) szolgáltatása felé. Mészáros Istvánt, akit manapság ennek az álnok, velejében romlott rendszernek csatlósai nemes egyszerűséggel csak „elsőrendű vádlottként” titulálnak, régóta ismerem. Bárki, bármit mondhat róla, egyet nem: hogy ez a csupa szív ember, tettei alapján vádlottként kell üljön a bíróság padján, azért a sok jócselekedetéért, amit hazája, embertársai iránt tett!

Vádolnak manapság egy magyart, mert a magyarnak ott segít, ahol tud? Időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve? Vádolnak manapság egy magyart, mert a gátakon homokzsákokat rakva, társaival menti az ország és embertársai javait? Vádolnak manapság egy magyart, mert felelőtlen emberek máig is megtorlatlan tette kapcsán, saját egészségét feláldozva, menti a menthetőt a gyilkos vörösiszap elől? Vádolnak manapság egy magyart, mert védi országa határait az idegen, pusztító hordák támadásaitól, minden erejét latba vetve segít azokon, akik ugyanezt teszik, - hazaszeretetből? Végezetül pedig vádolnak manapság egy magyart azért, mert egy olyan szervezet élén áll, akik követve példáját, csak a jó szándékkal vezérelve viseltetnek minden igaz magyar, de legfőképpen a Haza iránt?

Kinek áll érdekében ez a gaztett? Ki veszi azt az arcátlan bátorságot, hogy kirekesztőnek, rasszistának, és még hosszan sorolhatnám miket tartalmaz a vádirat, titulálják azt az embert, akit egy ország szeretete övez, bárhol megjelenik! Tudom, mert hála Istennek én is ott vagyok mellette! Több száz igaz magyar honfitársammal együtt!

A jelenlegi hatalom általános támadást intéz a maga alattomos, és nemzetellenes módján azon baráti társaság ellen, amelynek tagjai első hívó szóra ott vannak, ahol baj van, vigyázzák nemzeti értékeinket, ápolják hagyományainkat, összetartásra buzdítanak, család és emberszeretetre ösztönöznek. Egy olyan nemzeti példát mutató csapat ellen, melynek odaadó és szeretett vezetője Mészáros István!

Felteszem hát a kérdést Justitia szolgáinak: tudnak-e akár egy olyan alkalmat mondani, ahol ez az ember, vagy ez a csapat, rasszistaként, kirekesztőként, rendbontóként, nemzetellenesként lépett volna fel? Nem tudnak! De ezekről nem szól egyetlen vádirat, egyetlen ítélet sem! Ezzel szemben számtalan perirat bizonyítja ennek ellenkezőjét! Számtalan kártérítés e szánalmas rendszer csatlósai ellen. Számtalan felmentés igazságtalanul meghurcolt gárdistákkal szemben. Számtalan köszönőlevél bajba jutott emberek tollából. Mind-mind azt bizonyítja:

 

„Meghalt Mátyás, oda az igazság!”

(TLT)