"A vérünk, magyar!" - Mészáros István, Trianonról

 

Adjon az Isten!

Bajtársaim, magyar testvéreim!

 

Június 4. Egy dátum, amely nekünk, magyaroknak fáj. 95 éve beszélünk csonka Magyarországról. Csonka, kicsi, megkínzott Magyarországról. 95 éve féltjük a harácsoló gazemberek által húzott határon kívül rekedt testvéreinket. 95 éve tudjuk, hogy dolgunk van még a világban. Nagyon sok dolgunk. Generációs dolgunk, melyet meg kell oldanunk. 95 éve tapossa a magyart idegen csizma. Mára elértük azt is, hogy határokon belül is tapos. Módszeresen, kíméletlenül.

 

Elsősorban emlékezzünk együtt a határon kívül rekedt testvéreinkkel. Emlékezzünk, hogy hány idős vitte sírba a fájdalmát. Hány bölcs öregünk szeméről nem törölhettük le a könnyet. Emlékezzünk, hányan haltak ökölbe szorított kézzel. És ne feledjük: azokat a könnyeket már letörölni nem lehet. Trianon könnyeit átadták a gyerekeiknek, Trianon könnyeit beitta az anyaföld, Trianon örökre a lelkünkbe vésődött.

 

 Emlékezzünk a fiatalokra, akiknek egy egész élet reményét vették el egy tollvonással. Emlékezzünk a meg nem született gyerekekre, emlékezzünk a szenvedésekre, az összeszorított ajkakra, a néma, fájdalmas sziszegésre: nem adjuk fel, nem, nem, soha!

 

És emlékezzünk mi, anyaországi magyarok. Emlékezzünk, hogy a békének csúfolt diktatúra az diktatúra. Emlékezzünk, hogy a ránk erőszakolt béke nem béke. Emlékezzünk, hogy most, 2015-ben is vannak olyan emberek, akik szerint Trianon jogos volt. Emlékezzünk, hogy dolgunk van. Soha nem feledhető küldetésünk. Meg kell változtatnunk az elmúlt évek agymosásának végtermékeiként megjelent médiaszemélyiségek, politikusok, közemberek világnézetét. Mindenkinek meg kell érteni, hogy az a magyar, akinek fáj Trianon.

 

És az a magyar, aki továbbviszi az üzenetet, aki nem fél küzdeni az igazságunkért. Az örök igazságért, hogy testvérek vagyunk. Bárhová is vetett a sors, egy vérből valók vagyunk. És ha a határon kívül rekedt testvéreinket bántják, az a mi fájdalmunk. Ugyanúgy fel kell emelnünk a szavunkat, ha ilyen történik. És fel is fogjuk. Látnia kell a Trianon csizmájában díszelgő bugrisoknak, hogy aki magyar, az soha nincs egyedül. És igaz, hogy ettől az összefogástól a csonka kis országunkon belül is rettegnek, nem tudják megemészteni azok, akik már eladták a lelküket idegeneknek. És igaz, hogy ez nem történik másként határainkon kívül sem. Ott is rettegni fognak. De minél többen vetjük meg a lábunkat az anyaföldön, annál többen értik majd meg, hogy az a föld a mienk. A mienk, magyaroké. Mert ez Isten igazsága. Az örök igazság. A magyar föld szent táptalaj az erős gyökereknek. A gazt pedig úgyis tovalendíti majd a történelem szele.

 

De mi, magyarok már bizonyítottunk: gyökereink erősek, és mindig megtaláljuk egymás kezét, mindig képesek vagyunk talpraállni, és mindig eljön az idő, amikor minden szív egyszerre dobban, minden kard egyszerre csörren. Mert igazságunk páncél. Az összefogásunk fegyver. A vérünk magyar. És jaj annak, aki ellenünk tesz. Jaj annak, aki áruló.

 

 És most, ezen a gyásznapon emlékezünk, emlékezünk és követelünk is egyben. Most, 2015-ben követeljük első lépésként, hogy országunk megnyomorítóit vonják felelősségre. Azt akarjuk, hogy akik 95 évvel Trianon után is a magyart taposták, feleljenek Isten és ember színe előtt tetteikért. Azt akarjuk, hogy soha többé diktátumok ne szülessenek. Azt akarjuk, hogy a diktátorok, népünk vérszívói fizessenek meg azért, amit tettek. És azt akarjuk, hogy a fejét porból felemelő magyart többé senki ne rúghassa, az egymásba kulcsolódó kezeket a hatalom pribékjei többé el ne törhessék, és azt akarjuk, hogy a vérünk árán hízó kufárokat szétkergessék, miként a bibliai időkben tették, és azt akarjuk, hogy végre büszkén, megtorlás nélkül mondhassuk: magyarok vagyunk. És ez ne függjön politikától, gúnyhatároktól, érdekektől. Mert mi magyarok vagyunk. Átok és áldás, fájdalom és gyönyörűség, történelmi csillogás és igaztalan megtorlás, könny és nevetés, ezt mind génjeinkben hordozzuk. Ám a legfontosabb jellemvonásunk legyen a büszke remény, a törhetetlen hit, erő, akarat. Így, csakis így jöhet el számunkra az igazság pillanata. És csakis így jöhet el mindannyiunk számára a szebb jövő.

 

Kérem a mindenhatót segítse ebben nemzetünket és minden magyar számára azt kívánom, hogy: Adjon az Isten!

Mészáros István, az Új Magyar Gárda Mozgalom országos főkapitánya